kb. 1 kg sütőtök
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
1 ek olivaolaj
1 tk gyömbér
1tk méz
1.5 dl narancslé
1/2 Knorr házias levesalap (szárnyas)
só, bors
kb. 8-9 dl víz
Kezdetnek kivételesen átböngésztem néhány receptet, de mert egyik sem teccet igazán, no és a hozzávalók sem megfelelően álltak bevetésre, így végül persze megint gyözött az intuíció. Vagyis elkezdtem csinálni valamit, annak reményében, hogy valami finom lesz belőle...
A malőr azzal kezdődött, hogy 2 napja megsütöttem egy kisebb tököt, amiről vacsoratájt meg is feledkeztem, így az szépen bekerült a hűtőbe és várta sorsát, ami most érkezett el.
Szóval úgy kezdtem, mint oly sok minden mást: hagymát és fokhagymát apróra vágtam, aztán hajrá az olajra üvegesedni. Közben beledobáltam a fűszereket: babért, borsot, sót, gyömbért (ezúttal tubusos gyömbér volt a háznál, vagyis a sót minnyá ki is lehet hagyni), húslevesalapot és nyakon öntöttem a narancslével (frissen facsarva a legjobb). Aztán amikor már a végét járta az üvegesedés, belekanalaztam a sütőtököt a héjából és a fakanállal addig egyengettem, amíg amolyan durva masszává nem állt össze és szépen összemelegedtek.
Na innentől már tényleg nem kell túlkomplikálni a témát. Fazékba vele és felönteni vízzel, majd jöhet a turmix. Célszerű a vizet finoman adagolni, mert ez a leves akkor jó, ha szép sima, ámde sűrű. Ha pedig az állaggal meg vagyunk elégedve, akkor jöhet bele a méz. Rottyantunk rajta egyet és mehet is tányérba.
S mivel bazinagy májernek éreztem magam a illatok terjengésére, így a tányérban snidling, balzsamecetkrém és corn flakes díszítéssel végezte.
Jaj, de nagyon jó ez így... igazi napsütéses őszi leves, amelyben csutkára tekertük a remek alapanyagokat és az antioxidánsokat.
